Megnyertük – De milyen áron?

Tette fel magának a kérdést, -és fájdalmasan sóhajtott egyet – az Arrows csapatkapitánya.

Lezárultak az idei Kviddics mérkőzések. A végkimenetele a játékok eredményeinek, leginkább az angol válogatottaknak kedvezett. Mégsem örülhetett felhőtlenül, a dobogó legfelső fogkán végző, Arrows, hiszen egy súlyos csapás érte a ”nyílasok” fogóját. Christopher Byrnest, súlyos sérülésekkel szállították be a Szent Mungó Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Istápoly intenzív osztályára, ahol az ország legtapasztaltabb gyógyítói, és ápolói vették kezelésbe a sikeres fogót.
Hosszú órákig küzdöttek a férfi életéért, de nem tehettek semmit. Specialisták százai, érkeztek a világ másik feléről, hogy segítsenek a műtőben. Órákon keresztül kitartóan próbálkoztak az újraélesztésével, a legújabb varázsigéket használták a szerencsétlenül járt férfin, de sérülései túl komolyak voltak.

Szívszorító fájdalommal, búcsút kellett vennünk, egy olyan fiatal embertől, aki még igazán sokra vihette volna -e sport területén. Pályafutása rövidnek bizonyult, hiszen alig három éve kezdte el kviddics karrierjét, az Appleby Arrowsnál. Chritopher, már egészen fiatalon, hódolt ennek a sportnak. Hét évesen, édesapja vezette be a fiút a repülés rejtelmeibe. Akkor még nem is gondolták, hogy a kis Chris, egyszer még híres kviddics játékos lesz, és életének is ez az őrűlt, és veszélyes sport vet majd véget. A fiatal srác, a Grácia Roxfortban kezdte tanulmányait, és már másodéves korában bekerült az iskola Kviddics csapatába. Itt töltött évei alatt, fogó poszton játszott. Sok meccset nyertek meg, a Magyar Mennydörgőkkel, és az iskola legjobb játékosai közé is beválasztották, Mr. Byrnest. Kétszer is elnyerte a legjobb fogónak járó, Arany Cikesz díjat. A kiváló iskolai teljesítménye miatt, egyenes út vezette el őt, egy híres angol kviddics válogatottba. Az Appleby Arrows, első jelentkezésekor be is állította, emberhiányában, így Chritopher, már az első napján bizonyíthatott. A válogatottal rengeteg meccsen részt vettek, és győzelmet arattak. És ahogyan a mondás is tartja: A célon kell abbahagyni. Christopher, 22 évesen vesztette életét.

A baleset oka pedig nemmás volt, mint egy rosszul elvégzett Vronszkij-műbukás. Christopher minden erejét összegyűjtve koncentrált arra, hogy kiszúrja a cikkeszt, ami megviccelvén a két csapat fogóját, folyamatosan eltűnt a láthatárról. Az időjárás, se igazán kedvezett a kviddics játékosoknak. Sűrű köd ereszkedett a stadion egész területére. Mikor már minden veszni látszott, Christopher megpillantotta, az aprócska labdát, ami szenvtelenül csapkodott aprócska szárnyaival az orra előtt. A cikkesz, a földfelé vette útját, utána pedig az Arrows fogója. A föld felett 10 méterrel, Chritopher kezében már ott csapkodott a labdácska, de késő volt. Túl késő. A férfi elvesztette eszméletét, és szuper gyorsasággal száguldott neki a cseppet sem puha műfűnek. Amikor Byrnes földet ért, rögtön odafutott hozzá a bíró, aki le is fújta a meccset, hiszen az Arrows megnyerte a mérkőzést. Chritopher elkapta a cikkeszt. Azonban, a szurkolókból ez nem hatalmas ujjongást váltott ki, tapsvihart, és üdvrivalgást. Az egész Kviddics Stadionban megfagyott a levegő, és fájdalmas csend telepedett a pályára. Mikor a tömeg felébredt a sokkból, egy gyors, és halk tapsvihar töltötte be a játékteret. Eközben megérkeztek a gyógyítók is, akik pár pillanat múlva már el is tűntek a hordágyon fekvő Christopher Byrnestel. A közönség, ekkor láthatta utoljára, a fantasztikus fogó játékost. Az 1900-as évek elején betiltott nyíl zápor, ismét engedélyezve lett. Hacsak ennek az egy meccsnek az erejéig is, de a szurkolók, újra a legkedvesebb módszerrel fejezhették ki szeretetüket, és tiszteletüket az Arrows, és az elhunyt fogó iránt.

A Világkupát, az Appleby Arrows nyerte, így ők kaparintották meg az Arany Cikkeszt, és a serleget is. Mégsem volt teljes az örömük, hiszen valaki hiányzott a sorból...

„Csak az hal meg, akit elfelejtenek”

Írta: Patricia A. Goldwin