A gótokról manapság már sokkal inkább a különc stílusirányzatot képviselő emberek, semmint az ókori germán nép jut az eszünkbe. Nem szabad azonban megfeledkeznünk róluk, hiszen rengeteg, akkoriban forradalminak számító találmányt köszönhetünk nekik (gondoljunk csak a graphornszarv felhasználási módjainak, a csutakoló bűbáj, vagy a százfűlé-főzet feltalálására). Számos tehetséges és híres boszorkányt és varázslót adtak a világnak, akiknek a munkássága nem kevéssé befolyásolta a történelmet.
A gótoknak két nagy törzsi csoportjuk volt: a keleti gótok (osztrogótok, greuthungok) és a nyugati gótok (vizigótok, tervingek). A vizigótok az Alsó-Duna, a Kárpátok és Erdély területén éltek. Theodosius római császár békét kötött velük, ám halála után a gótok királyukká választották Alarichot (395-410), aki korántsem volt a békés együttélés híve. Fosztogató hadjáratokat vezetett a birodalom ellen, amelyek sok ártatlan életet követeltek. Alarich ellenfele a nyugatrómai Stilicho (359-408) volt, akit keletrómai segítséggel végül sikerült legyőznie. Amiről a mugli történelem már nem tesz említést, az egy titkos társaság, amely cselszövésekkel döntötte meg Stilicho uralmát, s amely tagjai kivétel nélkül mágusok voltak.
A társaság a Claritas klán nevet viselte. Alapítója Stilicho egyik bizalmasa, a vandál származású Alwara volt, aki egy törvénytelen lánygyermeket is szült neki. A gyermeket azonban Stilicho és felesége sajátjaként nevelte és Alwarát megfélemlítésként megkínoztatták. Alwarának persze, boszorkány lévén nem okozott különösebb nehézséget kiszabadulni a fogságból és bosszút esküdött a család ellen.
A klán a keletrómaiak megbízásából jött létre, tagjainak képességeiről azonban ők sem tudtak. A claritasok – ahogy a tagok magukat nevezték – terve az volt, hogy Alwara visszaszerzi Stilicho bizalmát, majd titokban foglyul ejtik a családjával együtt. A klántagok aztán százfűlé-főzet segítségével felveszik a családtagok alakját és Stilicho helyett elvesztik az Alarich ellen vívott csatát, ezzel romba döntve a nyugatrómai életét. Ezt sikerült is megvalósítaniuk 406-ban. Munkájuk azonban nem csak ennyiből állt. A klán feladata volt a keletrómaiak anyagi helyzetének javítása is. Folyamatosan gyűjtötték a pénzt és fegyvereket megbízóiknak, gyakran a Cruciatus és Imperius átkot, a Veritaserumot, vagy a legilimenciát használva. A nyomaikat gondosan igyekeztek eltűntetni, ezért a történelemben kiemelkedő gyakorisággal használták az emléktörlő és -módosító bűbájokat. Jelentős vagyont halmoztak fel így a birodalomnak és ez a kapcsolat olyan gyümölcsözőnek bizonyult, hogy a keletrómaiak később is számos alkalommal kérték a segítségüket. A klán egyébként – létezésének kiszivárgása után – más rendek megalakulásához is mintául szolgált.
Alwara személyesebb bosszút akart, ezért meggyőzte a klánt, hogy ahelyett, hogy megölnék Stilichot, bízzák rá a megtorlást. A boszorkány a lassú kínzás híve volt és a „sok kicsi sokra megy” elve alapján rengeteg apróbb rontást küldött a férfira, amelyek önmagukban jelentéktelenek, ám együttes alkalmazásukkor a hatásuk felerősödik. Különböző bájitalokat is csempészett az italaiba, pl. Fecsegés főzet, Észbontó kompót, altató bájitalok, vagy az Eufória elixír, amelyektől környezetének úgy tűnhetett, hogy Stilicho nincs ép eszénél. Volt azonban olyan eset is, amikor az Élő halál esszenciáját is felhasználta ellene. Alwara sosem mocskolta volna be a saját kezét azzal, hogy végez valakivel, ezért néhány társával együtt a jól bevált Imperius átkot használva a szenátori tagokat befolyásolva lázadást szítottak, aminek eredményeként Stilichot foglyul ejtették, majd 408-ban kivégezték.
Annak ellenére, hogy a claritasok titoktartási esküt fogadtak (akkor még nem ismerték a titokgazda fogalmát), az egyikük, egy bizonyos Roderick lejegyezte a tetteiket, még ha nem is törekedett a részletességre. Az iratokat gondosan elrejtette és azokat csak 200 évvel később fedezték fel görög kereskedők. Szerencsére ezek a görögök varázslók voltak, így a jegyzetek nem lettek az enyészeté, hanem elfoglalhatták méltó helyüket a görög Mágiaügyi Minisztérium egyik kiállítási termében.
Alwara ábrázolása egy korabeli freskón
[Forrás: Wikipedia]
Írta: Berenice Mayflower
A társaság a Claritas klán nevet viselte. Alapítója Stilicho egyik bizalmasa, a vandál származású Alwara volt, aki egy törvénytelen lánygyermeket is szült neki. A gyermeket azonban Stilicho és felesége sajátjaként nevelte és Alwarát megfélemlítésként megkínoztatták. Alwarának persze, boszorkány lévén nem okozott különösebb nehézséget kiszabadulni a fogságból és bosszút esküdött a család ellen.
A klán a keletrómaiak megbízásából jött létre, tagjainak képességeiről azonban ők sem tudtak. A claritasok – ahogy a tagok magukat nevezték – terve az volt, hogy Alwara visszaszerzi Stilicho bizalmát, majd titokban foglyul ejtik a családjával együtt. A klántagok aztán százfűlé-főzet segítségével felveszik a családtagok alakját és Stilicho helyett elvesztik az Alarich ellen vívott csatát, ezzel romba döntve a nyugatrómai életét. Ezt sikerült is megvalósítaniuk 406-ban. Munkájuk azonban nem csak ennyiből állt. A klán feladata volt a keletrómaiak anyagi helyzetének javítása is. Folyamatosan gyűjtötték a pénzt és fegyvereket megbízóiknak, gyakran a Cruciatus és Imperius átkot, a Veritaserumot, vagy a legilimenciát használva. A nyomaikat gondosan igyekeztek eltűntetni, ezért a történelemben kiemelkedő gyakorisággal használták az emléktörlő és -módosító bűbájokat. Jelentős vagyont halmoztak fel így a birodalomnak és ez a kapcsolat olyan gyümölcsözőnek bizonyult, hogy a keletrómaiak később is számos alkalommal kérték a segítségüket. A klán egyébként – létezésének kiszivárgása után – más rendek megalakulásához is mintául szolgált.
Alwara személyesebb bosszút akart, ezért meggyőzte a klánt, hogy ahelyett, hogy megölnék Stilichot, bízzák rá a megtorlást. A boszorkány a lassú kínzás híve volt és a „sok kicsi sokra megy” elve alapján rengeteg apróbb rontást küldött a férfira, amelyek önmagukban jelentéktelenek, ám együttes alkalmazásukkor a hatásuk felerősödik. Különböző bájitalokat is csempészett az italaiba, pl. Fecsegés főzet, Észbontó kompót, altató bájitalok, vagy az Eufória elixír, amelyektől környezetének úgy tűnhetett, hogy Stilicho nincs ép eszénél. Volt azonban olyan eset is, amikor az Élő halál esszenciáját is felhasználta ellene. Alwara sosem mocskolta volna be a saját kezét azzal, hogy végez valakivel, ezért néhány társával együtt a jól bevált Imperius átkot használva a szenátori tagokat befolyásolva lázadást szítottak, aminek eredményeként Stilichot foglyul ejtették, majd 408-ban kivégezték.
Annak ellenére, hogy a claritasok titoktartási esküt fogadtak (akkor még nem ismerték a titokgazda fogalmát), az egyikük, egy bizonyos Roderick lejegyezte a tetteiket, még ha nem is törekedett a részletességre. Az iratokat gondosan elrejtette és azokat csak 200 évvel később fedezték fel görög kereskedők. Szerencsére ezek a görögök varázslók voltak, így a jegyzetek nem lettek az enyészeté, hanem elfoglalhatták méltó helyüket a görög Mágiaügyi Minisztérium egyik kiállítási termében.
Alwara ábrázolása egy korabeli freskón[Forrás: Wikipedia]
Írta: Berenice Mayflower
Húúú... Ez nagyon érdekes volt! Örülök, hogy ilyen sok fontos történelmi információt hordoznak a cikkeid, Nice. :)
VálaszTörlés