A lélek fogalom, már a legprimitívebb népeknél keletkezett. A lélek szó finnugor eredetű, és eredeti jelentése pára. Az őseink kapcsolatban hozták a kilélegzéskor távozó levegővel. Sok vallási, filozófiai és népi hagyományok szerint a lélek az egyének anyagtalan része. A lélek kapcsolatban áll, néha szinonimaként is, a tudattal, az elmével, a gondolkodással és a beszéddel. Az ősi értelmezése összefüggésben áll az egyének viselkedés, gondolkodás és személyiség meghatározó ereivel. Sokan szerint a lélek, az a része az embernek, amely a halál után is él. Amíg az egyén él, addig a testében lakózik a lélek, és a halála után elválik tőle és elhagyja. Néhány vallás szerint a lélek a szájon keresztül távozik, így a hullákat háton fektetik. Még abban is hisznek, hogy a lélek a szívben él.
Platon úgy gondolta, hogy a lélek tartja életben a testet. Anélkül az csak sima anyag, vagy élettelen tárgy lenne.
A léleknek van tudata, öntudata, gondolkodik, érez és akar. Bár láthatatlan, Kant szerint se nem cáfolható, se nem bizonyítható a léte. A filozófusok az agyvelőt tekintik a lelki jelenségek egyedüli orgánumának, s annak alkatában valamint funkcióiban keresik a lelki élet jelenségeinek magyarázatát.
A magyar néphitben a lélek kétféleképpen létezik: rossz és jó. A rosszak a kísértetek, házjáró síri szellemek vagy démonok. Ezzel ellentétben a jótét lélek a jóságos démon. Az éjféli időt nevezik a lelkek órájának, mely a babonás hit szerint az első kakasszóval ér véget. A jó lélek a jámbor, így hát üdvözli az ártatlan megholtak lelkét, a gonosz pedig az elkárhozottakét. Valahol a kettő között állnak a tisztítóhelyen szenvedők lelkei. Ezek azok a lelkek, akiknek még befejezetlen dolguk van, és az élőket háborgatni fel-feljárnak. Általában követeléseik vannak, amiktől a síri nyugalmuk, és a másvilágon való megigazulásuk függ. Csak akkor léphetnek valamelyik oldalra, ha a befejezetlen dolgukat már elintézték.
Cathleen Leah Wood
Ez érdekes cikk volt, tetszett! :)
VálaszTörlés