Gruß Gott!

A német mágusképző iskola épülete

Következő megállónk Németország. A meglehetősen nagy területű ország viszonylag kevés mágikus képességű emberrel rendelkezik. Európában itt a legkisebb a varázslók és boszorkányok aránya. Ez azonban nem volt mindig így. A kora középkortól kezdve egészen 18. századig rengeteg apróbb, tisztán mágusok lakta falu létezett, főként a hegyvidékekben. Azok a családok, akik megmaradtak, ma a nagyvárosokban élnek, és teljesen elszoktak a vidéki életformától. Gyermekeiket egyre gyakrabban küldik mugli iskolákba a mágusképzők helyett, és ha meg is tanítják nekik a varázslás technikáit, azt is otthon, magántanárokkal teszik.
A Müller házaspárnál töltöttem egy hétvégét Nürnbergben. Megismerkedtem 12 éves kislányukkal, Adéllel, aki szintén magántanárnál tanul. Elmondásuk szerint először mindenképpen az alap dolgokat tanítják meg a csemetéknek, amelyeket más mugli gyermekek is megtanulnak. Müller asszony megosztotta velem egy finom ebéd mellett, hogy az első dolog, amivel szembesítik a gyerekeket az, hogy mindig a beolvadásra törekedjenek. Minden más másodrendű.
„Mi, németek mindig különcködni akartunk, meg is lett a következménye. Most már előrelátóbbak és óvatosabbak leszünk. Ha a muglikkal való jó viszonyra törekszünk, az csak a javunkra válhat. És mi más vezethetne a tökéletes összhangra, mint az, hogy megismerjük őket és a szokásaikat?” – mondta Ditta.
Nehéz volt ellenállni az asztalon halomban álló, gőzölgő Bratwurstnak, de uralkodtam magamon és a beszélgetésre koncentráltam. Müllerék otthona nagyon barátságos volt. Az azonban meglepett, hogy a mugli dolgok pártolása ellenére nincs egyetlen mugli háztartási eszköz sem a lakásban. Vendéglátóim azt mondták, hogy ezen az ügyön még dolgoznak. Bár mindketten kitűnőre vizsgáztak mugliismeretből, az elektromos berendezésekkel a mai napig problémájuk van.
Régi német varázslóhagyományokról tudakolóztam, és egy igen érdekes dolgot tudtam meg. A középkorban, valamikor a 12. század közepén alakult ki az a szokás a német mágusok körében, hogy télen, a napforduló közeledtével kiárusították mágikus portékáikat a varázspiacon. Ilyenkor az ócska, ütött-kopott holmijaiktól kezdve a saját készítésű, barkácsolt tárgyakig bármit el lehetett adni. Ez egyfajta lomtalanításnak is megfelelt, így szabadultak meg feleslegessé vált üstjeiktől, vagy épp új találmányaikat népszerűsíthették az ifjú (vagy örökifjú) alkimisták. Nem kellett sok idő hozzá, hogy a muglik is leutánozzák ezt a felettébb szórakoztató és közösség összetartó erejű szokást, és létrejött a híres, nagy múltra visszatekintő nürnbergi Weihnachtsmarkt, vagy Christkindlesmarkt. (Meglepő, de ahogy járok-kelek a világban, egyre inkább azt veszem észre, hogy a muglik sokkal több dolgot koppintottak le rólunk, varázslókról, mint azt gondolnánk. Az is elképzelhető, hogy valami, amit most mugli találmánynak hiszünk, valójában tőlünk ered, csak az eredetét homály fedi.)
Nem haladhattam el szó nélkül Müllerék édességboltja előtt sem, ahol (természetesen) csupa mugli édességgel találkoztam. A téli ünnepekre hangolódva már árulnak karácsonyi süteményeket és italokat. A kedvencem a Spekulatius, a Christstollen és a Glühwein (forralt bor) volt. Persze a hagyományos Käsekuchen sem hiányozhatott a kínálatból.
Szívesen tanyáztam volna még ebben az érdekes városban, ám az idő sürgetett, így hamar búcsút vettem a családtól. Egy későbbi alkalommal (talán ha eljutok az osztrákokhoz) biztosan visszatérek majd ehhez a helyhez. Addig is: Auf Wiedersehen!

Berenice Mayflower

Idegen szavak, kifejezések
* Bratwurst: sült kolbász
* nürnbergi Weihnachtsmarkt/ Christkindlesmarkt: nürnbergi karácsonyi vásár
* Spekulatius: jellegzetes német keksz
* Christstollen: hagyományos német karácsonyi kenyér
* Glühwein: forralt bor
* Käsekuchen: sajttorta

* Auf Wiedersehen!: Viszont látásra!