Cirino Ferruccio

Cirino Ferruccio (1460 – 1498) olasz aranyvérű családból származó, humanista költő, novellaíró, szobrász, festő. Ferruccio a reneszánsz korban élt. A gyermek Cirino az itáliai Lodovico mágusképzőbe kamatoztatta tudását, ahol már korán kitűnt a többiek közül. Ferruccio sokkal szívesebben írt verseket, melyeket felolvasott diáktársainak, s néhányan örömüket is lelték benne. Cirino családja azonban ellenezte gyermekük írói mivoltát, büntetést is kapott, így Cirino hamar megtanulta, hogy előnyösebb, ha a mágia gyakorlására is fordít időt.

Mikor Ferruccio kijárta az iskolát, már tanult varázsló volt, jól fizető állást kaphatott volna, ám ő mégis tovább képezte magát. Megtanult - az olaszon kívül - három nyelvet; a latint, a görögöt és a hébert, emellett a szobrászkodást is gyakorolta. Ferruccio még a mugli dolgok tanulása ellenére sem fordult el családjától, őrizte a mágia értékét, a hagyományokat, de mégsem a varázslás felé húzott a szíve. Cirino minden művészeti ágban kipróbálta magát, ám legtehetségesebbnek az írásban bizonyult. Példaképe Francesco Petrarca.

Teljesen átjárta őt a reneszánsz eszméje: az érzelmek szabadsága, a harmónia, az ember és a természet kapcsolata. Cirino legtöbb művében a szerelemről, az életerőről, és az egyéniség kibontakozásáról írt. Húsz évesen szerelmes lett egy gyönyörűnek leírt mugli lányba, akit műveiben aranybarna hajú Clarettának nevezett. Sok mugli gyermeket tanítgatott festeni és szobrászkodni saját kis műhelyében, és ez adott értelmét az életének.

Viszonylag rövid élete során rengeteg művel gazdagította a világot, melyeket a mai napig tanítanak a mugli iskolákban. 38 évesen érte el őt a halál, abban az időben még lehetetlen lett volna megállapítani, hogy mi végzett vele, de annyi bizonyos, hogy egy nap összeesett tanítás közben, és többet nem tért magához.

Részlet egy szerelmes verséből;
Aranybarna hajú Claretta,
Fürdess szerelemben, Claretta.
Jöjj, fuss hozzám! Epekedek teérted;
Gyönyörű Claretta, mindig távolból nézlek...


Vanessa A. Pellax