Kviddics összefoglaló

Február végéhez közeledünk,és mint mindig ilyenkor Svédországban megrendezik az úgy nevezett "Nagy Maraton"-t.Gondolom sokan olvastátok már a Kviddics Évszázadai-t. A svédországi Kopparbergből Arjeplogba kell repülni a jelentkezőknek ami egy 480 km megtétele.A játékosok útjuk során áthaladnak egy sárkányrezervátum.

A győztes kupája is egy svéd srófforu sárkányt mintáz.A ma már világhírűvé nőtte ki magát.Több ezren gyűlnek Kopparbergbe hogy,biztassák a résztvevőket.Aztán hoppanálnak Arjeplogba gratulálni a túlélőknek.A mostani verseny sem szenvedett izgalom és figyelem hiányban.24.000 nézőt saccolnak a szakemberek.A résztvevők több mint 3.000-en voltak. Köztük volt több ismert név is. Többek közt: Tom Getneer,aki a Chudley Csúzlik csapatának fogója volt,illetve később edzője. A Maraton 4 napon áttartott így a 4. leghosszabb futamnak bizonyult.A 3.000 versenyzőből kevesebb mint a fele tért vissza.A nyertes egy Horvát férfi lett a győztes.

Tom Getneer is visszatért,de saját elmondása szerint majdnem egy sárkány szájában végezte. Túlélők elmondása szerint 2 napon át nem történt halál eset,de amikor a sárkányokhoz értek akkor nagyon sokan meghaltak. Ezt a játékot a férfiasság sportjának tekintik,de én szerény személyem nem ajánlja az űzését.

írta: Araidas Veldov

Kviddics összefoglaló

A múlt héten lezajlott Ballycastle Bats-Montrose Magpies brit-ír liga eddigi legnézettebb és legizgalmasabb meccsének bizonyult.A Ballycastle csapata 27 alkalommal vihette haza a ligakupát,ezzel a bajnokság második legsikeresebb csapata.A Montrose 32-szer győzött,így a liga legsikeresebb csapata.A két csapat utolsó legemlékezetesebb párviadala 1821-ben történt ahol a Ballycastle 320-270-re elverte egy 10 napon áttartó ütközetben a Magpies-t.A két csapat hatalmas sikereket ért el minden szemszögből.A Ballycastle fogója Kaela Lean, Durrbele Dai emlékérmet kapott(ezt az érmet az kapja meg minden szezon végén aki a legvakmerőbb és legbravúrosabb légi mutatványokat mutatja be).

Ezen kívül Európa bajnokok lettek zsínorban 3-szor.A Montrose-t Európa-bajnokként ünnepelhettük az elmúlt egy században 8-szor is.Mivel a két csapat kiemelkedő sikereket ért el mostanság mindenki kíváncsi volt mi lesz a rangadó végeredménye.A meccs előtt 6 héttel már egy szem jegy sem volt.A hatalmas közönség miatt a Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztálya a meccset Anglia egyik legnagyobb stadionjában a Cambridge Stadiumban tartották meg.A mérkőzés 6 napon át tartott és végül 410-400-as végeredményt hozott a 32-szeres bajnokcsapatnak.A mérkőzés után randalírozás vette kezdetét ami azt eredményezte,hogy több mint, 40 boltot zártak be.Fogadások is kötődtek a meccsre és szakemberek szerint több mint, 59.000 galleont vesztettek azok akik a Ballycastle Bats-ra fogadtak.

A minisztériumi dolgozok szerint egyik munkatársuk több mint 6.000 galleont veszített.Így nyilatkoztak erről:-Kint voltunk a meccsen és kimondhatjuk,hogy az eddigi legjobb meccsnek voltunk szemtanúi a liga történetében.Ahogy sokan mások én is fogadtam de csak 9 galleon 34 sarlót tettem a Montrose Magpies-re amit most nagyon bánok.-nyilatkozta Ralf Mordy minisztériumi dolgozó.Ezzel arról szeretnék beszámolni milyen nagyszerű a kviddics,meddig ellehet jutni benne és mekkora pénz van benne habár ez nem látszik első ránézésre.

írta: Aradias Veldov

Kviddics mindörökké

A világ minden tájékán nagy a mozgolódás. Bemutatták a Riuhi-t, melynek különleges nevét, egy félig indiai, félig angol nemzetiségű John Leylo adta. Ez egy seprű, amely kissé bohókás, de nagyon gyors és kiválóan lehet vele utazni vagy kviddicsezni is. A boltokat elárasztották a vevők, hogy elsőként kapják magukhoz az értékes és drága "járműveket". Az utazóeszközt, az általános seprűk fölött állva, tömören így jellemezhetjük:

- Különleges külsejű, formájú.
- Hihetetlenül gyors.
- Ütközésgátló (magyarán, nem mehetünk fejjel a falnak)
- Képes forró csokit készíteni
- kényelmes az ülése miatt.

Ezen cikkemben buzdítalak benneteket a sok sportra, kviddicsre, utazásra és repülésre! Minden varázsló és boszorkány számára kihagyhatatlan élmény! Kellemes nyarat és pihenést kíván:

Susan Jessica Gartner
A Kviddics rovat szerkesztője

LOST - A vég

A minisztérium ajtaja előtt egy verejtékes és mocskos lány állt. Gondolnátok, ki az? Lara volt, az elveszett kviddicsjátékos. Mindenkin egyfajta megkönnyebbülés futott át, ám mégsem tudtak megnyugodni, mert ott lebegett a kérdés: Ki volt a tettes?

Az aurorok körbevették a hölgyet, hazaszállították, hogy ott megpihenjen, illetve értesítették a legközelebbi családtagokat, az örömhírről, de nekik megtiltották, hogy beszéljenek akárkinek is a fejleményről, mert az a nyomozást veszélyeztetné.
Miután frissen és üdén, forró csésze teát iszogatott Miss Drew, elmesélte, mit élt át az utóbbi borzalmas napokban.

,,Elrablásom reggelén, arra ébredtem, hogy valami csörömpöl a házban. Kissé megijedtem, mivel senki nem volt itthon a családtagjaim közül, egy fesztiválon voltak, amire én azért nem mentem el, mert másnap, a kviddics jövői, a gyermekek mérkőztek meg egymással. Öröm akár hallani is az ilyen eseményekről, nem még, hogy díszvendégként vendégeskedni... Szóval lekoslattam a földszintre, s a bejárati ajtóban, volt vőlegényem állt. Nagy nehezen elhajtottam, mire ő megfenyegetett.
Tudni illik Az esküvő előtt 3 héttel, megtudtam, hogy viszonya van, egy másik nőszeméllyel, s mivel ezt én nem tűrtem, közöltem vele, ezentúl elválnak útjaink. Szóval aznap délután a meccsre mentem. Szép napsütéses nap volt, s minden jól ment, amíg egy tűz nem kerekedett. Én is segíteni akartam, de nem bírtam mozdulni. Kinek a hangját hallottam? Richárdét, a volt szerelmemét, aki már reggel is zaklatott. A karomat valami erősen szorította, s végül elragadott.
Másnap arra ébredtem, hogy valami bányában vagyok. Ott leírhatatlanul sok dolog történt, de összefoglalva talán annyi, hogy beszélgettem Rich-csel. Vissza akart kapni, valószínűleg a pénzemért. Sőt, ezt az is bizonyította, amikor a kezembe nyomta az újságot, s én is olvashattam a híreket. Ilyenkor felment bennem a pumpa. Megszökni nem is próbáltam, hiszen Richy kitűnő auror volt, de elmebeteg. Így hát bevetettem női bájaimat, s amikor előnyhöz jutottam (eloldozott) elkaptam a pálcáját, sóbálványátkot küldtem rá, majd elhopponáltam, persze miután a szabadba értem. És most itt vagyok" - fejezte be a fogó játékos a mesélést, s mire a végére ért, a remegés eltűnt a hangjából.

Miközben Lara mélyen, az aurorok gyűrűjében szunyókált, néhányan megtámadták a bányát, ahol a rablón kívül még vagy harmincan leledzettek tettestársként. Miután a varázsló rendőrök győzelmet arattak, mindenkit az Azkabanba küldtek, s így ért véget a kalamajka.

Végre mindenki örülhet az elrabolt lány épségének, s ő is boldog, hogy vége ennek a felettébb buta szerelmi drámának.

Írta: Susan Jessica Gartner

LOST - A folytatás

Borzalmat keltett mindenkiben, ahogyan megtudták: Jennifer Lara Drew, eltűnt.
Azóta hatalmas a kavalkád a Minisztériumban és a család is egyre rosszabb helyzetbe kerül: a sajtó folyton a nyakukon lóg, miközben ők is rettegnek a fejleményektől. Az Auror Parancsnokság teljes erejével kutatja az elrabolt lányt, ám eddig csak a sajtótájékoztatón hallottunk a nyomozásról Peter Metter előadásában:

- A hölgy 2010. június. 25-én tűnt el, tehát már majdnem három hete. Nagy a bonyodalom. Kaptunk már füleseket, ám ezek mind csínyek vagy épp átverések voltak, nem tartalmaztak semmiféle fontos információt. 3 napja kaptunk egy levelet, ismeretlen feladótól. A levélből egy két sort idéznék:
"Miss Fogócska nálunk van, eddig sértetlenül. Ámde 2010. július. 25-ig 10.000.000 galleont, s a hölgy kedvenc kabalagyűrűjét követeljük. A váltságdíjat a little hanglentoni, városközponti szökőkútban kell elhelyezni, a húga által! Csak ő jöhet!"
Azt gondolnánk, ez egy mugli krimifilmből származik, de nem. A rabló semmiféle nyomot nem hagyott maga után és nem is tudta volna elrabolni a hölgyeményt, ha nem lenne varázsló. Jelenleg kutatás folyik, minden város minden zugában és a varázslóiskolák tanulói névsorát ellenőrizzük, hiszen biztos, hogy egy tanult varázslóról beszélünk. Kérem a sajtót, hogy ezentúl a családot ne zaklassák! Egyrészt megzavarnák a rokonok lelkivilágát, a nyomozás menetét és másrészt segítséget nyújtanának az ismeretlen bűnözőnek!

Ezután reméljük a legjobbakat, s a legjobb ha türelmesen várunk, még akkor is, ha ezernyi kérdés kavarog a fejünkben az ügy kapcsán!

Írta: Susan Jessica Gartner

LOST

Jennifer Lara Drew, az egyik legfiatalabb és leggazdagabb fogó játékos díszvendégként vett részt az egyik gyerekmérkőzésen. Hirtelen kigyulladt egy pavilon, s a tűz terjedt. Mindenki sietett segíteni, s mire visszaértek a lány eltűnt. Egyesek elmondása szerint, az ifjú hölgy egy helyben rángatózott, s motyogott is valamit aztán eltűnt. Persze először csak azt hitték, önként távozott, ám már 1 hete nem jelentkezett, s több jel is elrablása utal:

- Házát feldúlták.
- A cikeszt jelképező gyűrűjét megtalálták és a rokonok elmondása szerint, azt a kabalát mindig magánál tartotta.
- A seprűjét vérrel kenték be, s feltűzték otthona bejáratának falára.

Reméljük, nem esik áldozatul egy fiatal játékos, mivel az aurorok teljes erővel keresik!

Friss hírekkel majd jelentkezem:
Susan Jessica Gartner

Elmaradnak az edzések?!

Mindenki - de kiváltképp a játékosok - nagy bánatára, átépítések miatt le kell zárni a cambridge-i stadiont. A Cambridge városában játszó csapatok, rengeteg gyakorlási lehetőségtől esnek el. A közeli kviddics pályák mind tele vannak, a játékosok seprűi, további felszereléseik, mind a stadion elzárt részlegén vannak megőrzés alatt. Vajon sikerül a játékosoknak még idejében a legjobb formába hozni magukat a három hónap múlva esedékes Kviddics Bajnokságra, melynek a Londoni Stadion fog otthont nyújtani? Milyen eredményre kell így számítanunk, hogy a játékosoknak nincs lehetőségük fejleszteni magukat? Esetleg befolyásolja majd a kviddics csapat teljesítményét, hogy a játékosok a megszokottnál kevesebb időt töltenek a pályán? És mennyire lesz nehezítő körülmény, hogy a csapatokba rengeteg új játékos szerződött le? Kérdéseinkre egyenlőre még nem kaphatunk választ, hiszen senki nem tudhatja, a csapatoknak hogyan sikerül magukat a legkitűnőbb formába hozni a mérkőzések előtt. Csak izgulhatunk értük és remélhetjük, hogy a legjobbat fogják kihozni magukból!

Írta: Susan Jessica Gartner

William Smith - A legdicsőbb játékos

Még márciusban volt kollégám, Goldwin kisasszony, tudósította, hogy a legöregebb kviddicsjátékos a világon a rekordtartó William Smith, aki 200. születésnapját ünnepelte, amikor csapatát, Dimbourne-i Darazsakat, ahol őrzőként tevékenykedett elhagyta kora miatt. A csapat nem örült ennek, de minden edzésen szívesen várták öreg barátjukat. A bácsi sokszor be is járt és életkedvet adott a játékosoknak, ámde ezek az alkalmak egyre kevesebbek és kevesebbek lettek. Már 1 hónapja nem látogatta volt csapatát a varázsló, de végül nagy nehezen „bevánszorgott”. Mindenki nagy örömmel fogadta, elbeszélgettek, s a mágus arra kérte barátait, hadd játszhasson ő is. Persze a játékosok nem szerették volna, ha baja esik társuknak, de végül nagy nehezen beleegyeztek.
A játék hevesen folyt, nagyokat nevettek, de ekkor Mr. Smith rápillantott az órájára, s így szólt:
„Kviddics örökre” majd lefordult a seprűjéről. Mindenki megrémült és hívták is ki a Varázsbaj mentőosztagot, akik megállapították, hogy a férfit már több hónapja halálos kór ejtette rabul és a hatása most alakult ki. Látszólag tudott róla, hogy mi fog vele történni, s élete utolsó pillanatát is a 180 éve űzött sportnak akarta szentelni.
Mindenki könnyekkel küszköd a tegnapi haláleset után.
William Smith-et holnap temetik Roxmortsban. Kérünk mindenkit, aki a Kviddics vagy e lelkes játékos rajongója volt, az jelenjen meg délután 2 órakor.
Tegyük meg végtiszteletünket a legdicsőbb játékos előtt, William Smith előtt.

Írta: Susan Jessica Gartner

Új sárkányok az égen!

Nem, nem, kedves olvasóink. Nem vérbeli sárkányokra, hanem tündöklő, ifjú kviddics játékosokra kell gondolni.

Red dragons

A csapat, nemrég, 2010.06.01-én alakult. Mint már előző sikkemben is említettem, az IKK, hihetetlen tempóban képzi a legkiválóbb játékosokat. Nos ezek a fiatalok, már az első edzésen fantasztikus teljesítményt nyújtottak és a tehetséget látván, a vezetőség azonnal megsokszorozta az edzések számát. Jelenleg az IKK legjobb csapatát tisztelhetjük bennük és ezt a nevet ők is büszkén viselik, sulijukat reklámozva.
Az első igazi meccs, 2010.06.06-án, alias tegnap volt. Kitűnő sikerrel megalázták ellenfelüket. Azóta folyamatos interjúk, illetve felvételek vendégei. Nos, sikerült ezeket a tinédzsereket egy interjúra elkapnom.

- Nos, szeretném ha mondanátok egy-két szót magatokról - csaptam bele a közepébe, az illedelmes bemutatkozás után. Én egy karosszékben, ők egy vörös kanapén foglaltak helyet.
- Akkor én kezdeném. Én lennék Josh Merlyan, a csapat fogója.
- Én Adam Sullivan lennék, az egyik terelő.
- Gregory Sullivan, a másik terelő - üdvözölt az ikertestvér is.
- Eva Andersen, az őrző- szólalt fel egy lány a srácok sokasága között.
- Evelyn Natalie Rayt, az egyik hajtó - szólalt fel a másik hölgyemény.
- Ivan McCeron, a másik hajtó - mosolygott a srác.
- Andrew Elvey, a harmadik hajtó - tette hozzá a srác lezárva a sort.

- Köszönöm…. Eddigi sikereiteket mire alapoztátok? Mit gondoltok, változni fog ez a jövőben is?
- Hát, ezt már átbeszéltük egyszer a skacokkal. Eddigi sikereinket az IKK-nak köszönhetjük. Úgy gondoljuk van mit javítanunk és mindenképp szem előtt tartjuk, hogy sohasem leszünk tökéletesek, így szeretnénk megtartani az ego mentes csapatot. A jövőről csak azt tudjuk, hogy biztosan lesznek versenytársak, de mi harcba szállunk velük - fejtette ki Josh.

- Remek. Akkor meséljetek egy kicsit a megalakulásról!
- Mint már említettük az IKK alapozta meg a csapatot. Ott találkoztunk és a nyílt napon szemet vetettünk egymásra. Aztán az edző egy csapatba osztott. Első játékunk alkalmával teljesen elképedt, lehívta az igazgatóság egy részét, akik szintén dícsértek bennünket. Végül abban állapodtunk meg, hogy megsokszorozzuk az edzések számát. Nemcsak képességeinket, hanem barátságunkat is fejlesztettük, ami azért fontos, mert az összmunka, összetartás elsőszámú az ilyen esetekben - mesélt nekünk Eva.

- A nézők hogy ismerhetnek fel titeket?
- Ezüst talárunkat hátulról egy vörös sárkány díszíti. Innen is a név. Red dragons. Mind a két szó, a temperamentumot, tüzességet jelképezi, úgy ahogy a mi elképzeljük a játékunkat, a rettegést mikor fellépünk a pályára - magyarázott Andrew.

- A rajongók számíthatnak valami komolyabbra is veletek kapcsolatban?
- Nem élünk párkapcsolatban, habár már mind 16 évesek vagyunk. De az, hogy hogyan is alakulhat egy találkozás az tőlünk és a rajongóktól függ. Talán igen, talán nem.

Majd egy hatalmas poszterrel, aládedikálva távozhattam.
Mindenképpen megjegyezném, hogy ezeket a brit játékosokat a hírnév nem tette gőgössé, figyelnek magukra, nem „szálltak el”!


Néhány kép róluk:

Szimbólumuk (az ezüst kviddics talár hátulján):

Josh Merlyan, a csapat fogója:

Adam Sullivan, terelő

Gregory Sullivan, terelő


Eva Andersen, az őrző


Evelyn Natalie Rayt, hajtó


Ivan McCeron, hajtó


Andrew Elvey, hajtó

Legközelebbi mérkőzés: 2010.06.13. További információ, a Minisztériumban!

Susan Jessica Gartner
A Kviddics rovat állandó információszolgáltatója

Egy újabb fantasztikus seprű

Nem hiába volt, Richard Hergesson 1 hónapon át tartó erőfeszítése. Többször is olvashattuk, a már visszavonult kviddicsjátékos naplójából származó részleteket, amelyekben kínszenvedésként jegyezte le a munkálatokat, hogy létrehozza a 2010-es év remekét,
Golden Blanche-t. [ Ejtsd: golden blanse]. Végül elkészült és elsőként közölhetjük, hatalmas sikerét. Richard, a nagy bejelentésen, elsőként, a sajtó előtt, lovagolhatta meg remekművét. Mindenkinek leesett az álla. Nemcsak, hogy a leggyorsabb seprű, hanem Emberbiztosító-val látták el, tehát, senki sem eshet le, illetve a Mugliellenséges, tehát a mugliknak láthatalan ez a találmány és az a személy is aki meglovagolja, megérinti. Persze a varázslók látják, hisz eléggé furán jönne ki, ha valaki a levegőben neki menne egyik társának. Már Roxmortsban is megvásárolható. Sőt!

A Gráica Roxfortnak Mr. Hergesson 20 darabot ajándékozott, támogatva a Repüléstan órákat és az iskolai Kviddicst.

Illetve, további 10 db-ot nyújtott át a Kviddics bajnokság legutóbbi győzteseinek, szólván:
„Éljen a repülés! Éljen a kviddics!”

Írta: Susan Jessica Gartner

Gyerkőcöknek!

A napokban, mégpedig április 21-én megalakult az első olyan gyermek kviddics liga, amely egy nap alatt meghódította a világot: az IKK, alias az Ifjúsági Kviddics Klub.

Ide a kiskorúak, tehát 0-17 éves korunkig koptathatjuk, a legmodernebb seprűket. Persze a vezetők, már felnőttekből állnak. Ez egyfajta intézmény, amelynek megalapításáról szóló okiratot, a Minisztérium boldogan pecsételte le, mondván: „Nem lehet elég korán elkezdeni”.
A gyermekek délutánonként kaphatnak szakképzést. Persze nem csak élesbe vannak edzések. Hanem különböző Taktikai órák, illetve Ismereti órák, amelyen a diák megismerheti a Kviddics történelmét, a saját seprűjének mivoltát.
A besorolás, korhoz kötött és azon belül játéktechnikához, játékminőséghez (jó, rossz, közepes).
Persze az intézménynek meg van a célja: meg szerettetni az ifjúsággal a sportágat és kitűnő játékosokat képezni abban. Hát reméljük, így is lesz, s a legkiválóbbak kerülnek ki innen!
Az igazgató: Dean Layla, válogatott játékos, aki az iskola alapítója is egyben.
A sulival kapcsolatosan szállóigévé vált: „Nem lehet elég korán elkezdeni”. Ez a jelmondatuk is, a mai naptól.

Volt szerencsém interjút készíteni az alapítóval. Itt néhány válasz feltett kérdéseimre:

- Ez a rendszer hasonlóan működik, mint egy iskola?
- Hát nem jegyek, hanem pontok vannak, amelyeket különböző betűkkel jelöltünk meg. /E=Elmegy, M=Megfelel, K=Kiváló, ZS=Zseniális./ Meg persze ha jegyek lennének, akkor egyfajta maximalistaság törne ki a tanoncokon, és már nem élveznék a játékot. És mellesleg, ezeket a pontokat, csak a tanársereg tudja, úgyhogy soha nem derül ki!

- Ha már így a tanároknál járunk. Összesen hányan oktatnak?
- Vagy 40-en. Ennek az, az oka, hogy nagyon sok korosztályt el kell látni - mondja, az elképedt arcom láttán.

- És összesen hányan vannak, most, a kis lurkók?
- Jelenleg 300-an, de folyamatosan gyarapszunk - mondja mosolyogva.

- És hol található az iskola?
- Angliában, egy Duets nevű kis falucskákban. Természetesen a mugliktól mentesen.

- És a gyerekeknek mikor van oktatás, hiszen iskolázottak?
- Erre egy elég kidolgozott rendszert alakítottunk ki. Van egy órarend és minden vidéken zsupszkulcsok vannak elhelyezve, Ezek alapján a diák, a délután folyamán szimplán megérkezik az órájára és távozik is arról.

- Remek. Most már csak azt kéne megtudnunk, hogy hogyan lehet jelentkezni?
- Bagolyban!- válaszolja nevetve az igazán vicces és kedves fickó.- Várjuk a leveleket, a Minisztérium címére, s alá írva a monogramunkat: IKK.

- És miről kell írnunk jelentkezéskor?
- Természetesen a neved, korod, lakhelyed és az indok, amiért akarsz jönni. Mert hát, ha azt írod, mint már egyszer olvastam: „Anyámék akarták”, direkt fel se vettük, hiszen tudtuk, hogy a gyereknek ez kínszenvedés lenne. És valamilyen ajánlás is kell. Az iskola esetében, a Grácia kviddicsezői között kel kezdenetek. Mert hát arra nincs idő, hogy itt magyarázzuk el, hogy ez itt a seprű és egyebek. Szóval először a sulid kviddicscsapatába jelentkezettek!
- Rendben, akkor riadóztatom a sulit - mosolygok.
- Mindenkit szívesen várunk! Téged is kicsi lány!- mondja mire egy mosolyt küldök felé, majd távozok a minisztériumi helyiségből.

Szóval pennára fel! LÉGY TE IS EGYIKE A VILÁGHÍRŰ JÁTÉKOSOKNAK! AKIK AZ IKK-BAN TANULTAK!

Susan Jessica Gartner

Kviddicsezz, ne törődj a koroddal!

Mikor érdemes először ellátogatni egy Kviddics mérkőzésre vagy egy edzésre? Egyátalán ez kor függő? Sokan tartják úgy, hogy a legideálisabb kor erre, a 10-12 éves kor.

Egy két és féléves kislány azonban rácáfol, ugyanis, ő már születése pillanatában is ”erősen ragaszkodott” ehhez a sporthoz. Édesanyja elmondása szerint kislánya - aki a Madison névre hallgat - kezén, egy seprű formájú heggel született, amely még a mai napig is ott díszeleg aprócska kézfején. A kislányt már egy éves korában meglepték egy Tűzvillámmal, amely direkt gyermekek számára készült, így biztosítva Madison jövőjét a Kviddicsben. Az aprócska lány tartja a legfiatalabb Kviddics játékos címet a „Mágusok Rekordjai” című könyvben. Madison, szorgalmasan gyakorol, hogy, ha eléri a megfelelő életkort, bekerüljön kedvenc csapatába, a Chudley Csúzlikhoz. Kívánunk neki sok sikert a továbbiakban és kitartást, hogy megtudja valósítani féltve őrzött álmait!

A másik véglet, akit többen példaképként emlegetnek az William Smith. A férfi idén tölti 200. születésnapját, amikor is úgy döntött, felhagy kedvenc időtöltésével és szeretett sportjával, a Kviddiccsel. Immáron 180 éve űzi ezt a remek elfoglatságot. A Dimbourne-i Darazsak fájó szívvel válnak meg a szinte már kabalává vált őrzőtől, aki mindig felvidította a csapatot, és színt vitt vicceivel a szürke eddzésekbe. Megértik barátjukat, hiszen az ő korában már kijár a varázslónak a nyugalom, a pihenés szeretett családja körében. William még mindig fantasztikusan tartja magát, és elmondása szerint csinálná is tovább, de ő már békességre, relaxálásra vágyik, és arra, hogy vigyázhasson unokáira, akik egyszer talán ugyan olyan kitűnő játékosok lesznek, mint nagyapjuk. Ki tudja viszont láthatjuk-e még Smith leszármazottjait a Kviddics pálya felett repkedve. Egy biztos: Mr. Smitht még egy ideig megtalálhatjuk majd a Darazsak edzésein, hiszen elmondása szerint, nehéz lesz életmódot váltania, ezért amikor csak teheti, benéz imádott csapatához, hogy megnézze, hogyan haladnak az edzésekkel.

Két igazán korosztályban és nemben is eltérő mágus, akik ugyanannak a sportnak hódolnak, még a mai napig is. Nem lehet elég korán elkezdeni gyakorolni, ha valamit leszeretnék tenni évek múlva az asztalra. Tehát kedves anyukák és apukák, ha gyermekünk intenzív érdeklődést mutat a Kviddics iránt, ne habozzunk, vigyük el őt egy Kviddics meccsre, hogy először rá érezzen a játék szabályaira, majd ha biztosak benne, hogy a gyermek is csatlakozni szeretne a gyakorlásokhoz, akkor szerezzenek be számára, egy seprűt, és már indulhat is az edzés. És ne feledjék: Mindegy, hogy az ember hány éves, a Kviddicsben mindenki megtalálhatja azt a posztot, amelyen a maximumot tudja kihozni magából!

Boszorkányok és Varázslók, seprűre fel!

Patricia A. Goldwin

Megnyertük – De milyen áron?

Tette fel magának a kérdést, -és fájdalmasan sóhajtott egyet – az Arrows csapatkapitánya.

Lezárultak az idei Kviddics mérkőzések. A végkimenetele a játékok eredményeinek, leginkább az angol válogatottaknak kedvezett. Mégsem örülhetett felhőtlenül, a dobogó legfelső fogkán végző, Arrows, hiszen egy súlyos csapás érte a ”nyílasok” fogóját. Christopher Byrnest, súlyos sérülésekkel szállították be a Szent Mungó Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Istápoly intenzív osztályára, ahol az ország legtapasztaltabb gyógyítói, és ápolói vették kezelésbe a sikeres fogót.
Hosszú órákig küzdöttek a férfi életéért, de nem tehettek semmit. Specialisták százai, érkeztek a világ másik feléről, hogy segítsenek a műtőben. Órákon keresztül kitartóan próbálkoztak az újraélesztésével, a legújabb varázsigéket használták a szerencsétlenül járt férfin, de sérülései túl komolyak voltak.

Szívszorító fájdalommal, búcsút kellett vennünk, egy olyan fiatal embertől, aki még igazán sokra vihette volna -e sport területén. Pályafutása rövidnek bizonyult, hiszen alig három éve kezdte el kviddics karrierjét, az Appleby Arrowsnál. Chritopher, már egészen fiatalon, hódolt ennek a sportnak. Hét évesen, édesapja vezette be a fiút a repülés rejtelmeibe. Akkor még nem is gondolták, hogy a kis Chris, egyszer még híres kviddics játékos lesz, és életének is ez az őrűlt, és veszélyes sport vet majd véget. A fiatal srác, a Grácia Roxfortban kezdte tanulmányait, és már másodéves korában bekerült az iskola Kviddics csapatába. Itt töltött évei alatt, fogó poszton játszott. Sok meccset nyertek meg, a Magyar Mennydörgőkkel, és az iskola legjobb játékosai közé is beválasztották, Mr. Byrnest. Kétszer is elnyerte a legjobb fogónak járó, Arany Cikesz díjat. A kiváló iskolai teljesítménye miatt, egyenes út vezette el őt, egy híres angol kviddics válogatottba. Az Appleby Arrows, első jelentkezésekor be is állította, emberhiányában, így Chritopher, már az első napján bizonyíthatott. A válogatottal rengeteg meccsen részt vettek, és győzelmet arattak. És ahogyan a mondás is tartja: A célon kell abbahagyni. Christopher, 22 évesen vesztette életét.

A baleset oka pedig nemmás volt, mint egy rosszul elvégzett Vronszkij-műbukás. Christopher minden erejét összegyűjtve koncentrált arra, hogy kiszúrja a cikkeszt, ami megviccelvén a két csapat fogóját, folyamatosan eltűnt a láthatárról. Az időjárás, se igazán kedvezett a kviddics játékosoknak. Sűrű köd ereszkedett a stadion egész területére. Mikor már minden veszni látszott, Christopher megpillantotta, az aprócska labdát, ami szenvtelenül csapkodott aprócska szárnyaival az orra előtt. A cikkesz, a földfelé vette útját, utána pedig az Arrows fogója. A föld felett 10 méterrel, Chritopher kezében már ott csapkodott a labdácska, de késő volt. Túl késő. A férfi elvesztette eszméletét, és szuper gyorsasággal száguldott neki a cseppet sem puha műfűnek. Amikor Byrnes földet ért, rögtön odafutott hozzá a bíró, aki le is fújta a meccset, hiszen az Arrows megnyerte a mérkőzést. Chritopher elkapta a cikkeszt. Azonban, a szurkolókból ez nem hatalmas ujjongást váltott ki, tapsvihart, és üdvrivalgást. Az egész Kviddics Stadionban megfagyott a levegő, és fájdalmas csend telepedett a pályára. Mikor a tömeg felébredt a sokkból, egy gyors, és halk tapsvihar töltötte be a játékteret. Eközben megérkeztek a gyógyítók is, akik pár pillanat múlva már el is tűntek a hordágyon fekvő Christopher Byrnestel. A közönség, ekkor láthatta utoljára, a fantasztikus fogó játékost. Az 1900-as évek elején betiltott nyíl zápor, ismét engedélyezve lett. Hacsak ennek az egy meccsnek az erejéig is, de a szurkolók, újra a legkedvesebb módszerrel fejezhették ki szeretetüket, és tiszteletüket az Arrows, és az elhunyt fogó iránt.

A Világkupát, az Appleby Arrows nyerte, így ők kaparintották meg az Arany Cikkeszt, és a serleget is. Mégsem volt teljes az örömük, hiszen valaki hiányzott a sorból...

„Csak az hal meg, akit elfelejtenek”

Írta: Patricia A. Goldwin

Kviddics Bajnokság 2010

Tegnap este fejeződött be a 2010-es Kviddics Bajnokság elő döntője. A Londoni Kviddics Stadion, mint minden évben, idén is újra milliónyi szurkolót látott vendégül, a bajnokság keretei között. A világ minden tájáról érkeztek kicsik és nagyok, varázslók és boszorkányok. Aki egy kicsit is a szerelmese ennek a varázslatos sportnak, annak a stadionban volt a helye, hogy a többi drukkerrel együtt szurkoljon kedvenc Kviddics csapatának.

Ami igazán méltányos volt, hogy a Mágiaügyi Miniszter, is megtisztelte személyes jelenlétével a játszmát. Továbbá, felborzolta a kedélyeket így nagy nevetést váltott ki a nézőkből, mikor a Chudley Csúzlik mezében jelent meg, – akik elmondása szerint a kedvenc csapata - egy Tűzvillám 2001-es hátán. Az egész játékot Mr. Caramell konferálta fel, és az arany cikesz is végül az ő kezéből röppent a magasba, hogy aztán kezdetét vehesse az izgalmas játék.

Mint minden évben, idén is tizenhárom csapat mérte össze erejét, ebben a kissé durva sportban.

Az elődöntőt az Appleby Arrowsok, az angolok legjobbjai, és az írek válogatott egyesülete, a Ballycastle Batsek nyitották meg mérkőzésükkel. A vendégcsapat fogójának, de az Arrowsnak, sem sikerült elkapnia a cikeszt így a hazaiak nyerték meg az első meccset 380 - 190 pontra. Az angol válogatott gazdagodott 50 ponttal, amely máris egy lépéssel közelebb segítette őket a győzelemhez.
A második játszmát, két ír csapat játszotta. A Dimbourne-i Darazsak és a Tutshill Tornados. Mind a két kviddics válogatott nagyon kitartóan küzdött az utolsó percekig. Nem hiába, hogy az állás, még egy óra múlva is megegyezett: 200 - 200. A bíró épp a szájához emelte rézsípját, amikor Joey Thompson, a Darazsak fogója, elkapta az arany cikeszt, ezzel tovább juttatva csapatát a következő fordulóba. Természetesen, ők is megkapták, az 50 pontjukat, amely, ha minden igaz, hozzá fogja segíteni őket a Kviddics Kupa megnyeréséhez.
A csütörtöki nap utolsó játszmája, megint egy vegyes játék volt. A hazai oldalon a Montrose Magpiesek míg a vendégeket az Kenmare Kestrelsek képviselték. Ez a kviddics meccs, nem húzódott el olyan sokáig, mint az előző kettő, hiszen az angol fogónak, már fél óra elteltével ott csillogott a kezében az arany labdácska.

Így a nap végére, az angol drukkerek üdvrivalgásban törtek ki, és nagymosollyal szájukon és megelégedettséggel szívükben hagyták el a Londoni Kviddics Stadiont.

Az írek se voltak túlságosan elkeseredve, hiszen ezzel még semminek nem volt vége. A játék még félidőnél sem tart. Bármelyik ország válogatottjai esélyesek, megnyerni a versenyt. Vajon idén kik nyerik meg a Kupát? Az angolok vagy az írek, esetleg a walesiek? Következő cikkünkből ezt is megtudhatjátok!

Valamint itt egy rövid kis ízelítő a riportból, amit a Chudley Csúzlik edzőjével - aki egyben a fogója is a csapatnak - készítettünk:

Mr. Parker említette nekünk, a beszélgetésünk során, hogy sok változás terveznek, de egyelőre még a régi felállásban láthatjuk őket játszani. Legalábbis a bajnokságon.

- Mr. Parker, mennyire van megelégedve a csapattal? - a fiatal férfi végig mosolygott az interjú alatt, de mikor feltettem neki ezt a kérdést, szája rögtön szélesebb vigyorba húzódott.

- Nagyon büszke vagyok a csapatra, mindenki remekül teljesít, és minden erejével azon van, hogy idén mi nyerhessük el a Kupát. Ez persze rengeteg gyakorlással jár, de a srácok minden idejüket készek feláldozni a sportért, ami az első helyen áll a szívünkben... - mesélte büszkén a férfi, és szinte látni véltem, ahogyan melle dagad a büszkeségtől. Reméljük, nem lesz hiába a sok fáradozás, bekerülnek a legjobb háromba.

Írta: Patricia A. Goldwin