Thesztrál - futam

Hagyományteremtő szándékkal rendezték meg az első nagy - britanniai thesztrál futamot. Az esemény házigazdája maga Ludo Bumfolt, a Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztályának vezetője volt, aki a külön erre az alkalomra építtetett versenypályán köszöntötte az érdeklődőket. A lóverseny egyetlen szabálya, hogy kizárólag az fogadhat a befutóra, aki nem látja a thesztrálokat. És hogy miért? Ludo Bumfolt véleménye szerint "de hát épp ez adja a játék izgalmát!" A verseny tisztaságáért maga a főosztályvezető felelt, aki a futam végeztével elégedetten állapította meg, hogy semmilyen visszaélés nem történt. Arra a kérdésre, hogy hogyan tudott meggyőződni arról, hogy a nézők közül valóban senki nem látta a thesztrálokat, Mr Bumfolt galleonokkal teli jókora erszényét megpaskolva csak annyit mondott, megvannak a módszerei.

Kalamut Írországban

Egy ősi faj példányát látták Írország lejtőin legelészni, a kalamutot. Mint az köztudott, ez a faj csak nagyon ritkán figyelhető meg, mindössze tízévenként egyszer, pontosan akkor, amikor a Merkúr a 360 000 000 km hosszúságú pályájának az ezredik kilométerébe lép be a bolygó. Akkor is észveszejtően nehéz észrevenni, hogy amit látunk az kalamut, hiszen a kalamutok fűzöld színűek (csak lankás, fűvel benőtt területeket kedvelnek) így beleolvadnak a környezetükbe.
Ezért nem is hittünk rögtön a férfinak, aki azt állította, hogy a házához közel látott egyet, míg a kúthoz tartott. Viszont mielőtt végleg elképedt volna, Mr. Collins készített egy fotót a világoszöld kalamutról, amit látott.
Mint azt már tudjuk, vagy aki esetleg eddig nem tudta, most megtudhatja, a kalamutkölykök egyik jellemzője, hogy még nem veszik fel a szokásos fűzöld színt, születésükkor még fehérek, és fokozatosan zöldülnek be. Így a Mr. Collins által látott példány biztosan kölyök volt még.

Amit még érdemes tudni a kalamutokról, hogy nem félnek az embertől, mindössze eléggé kicsik, nehezen észrevehetők, és mivel csak tízévenként bukkannak fel, még az élővilágba sem tudtak rendesen beilleszkedni. Emlős állatok, leginkább hiúzhoz hasonlítanak, de kicsit kisebbek náluk. A szemük általában éjfekete, viszont a kölyköké csak sötétszürke.
Macskafélék közé tartoznak, viszont növényevők, a szervezetük csak a réti növényeket képesek megemészteni.
A tíz legvédettebb varázslény közé tartozik a ritkasága miatt, a fekete piacon pedig több zsák galleonért lehet őket kapni. Általában a piacon csak hamisítványokat tudnak felmutatni, amit egy könnyű varázslattal le lehet leplezni, és ötszáz galleon bírsággal büntetnek.
Ha valakit azon kapnak, hogy igazi példányt árul, vagy háztartásában nevel, azt tízezer galleon fejében engedik csak ki az Azkabanból.
De ilyen nagyon ritkán fordul elő, tekintve hogy a kalamut milyen időközönként bukkan csak fel. Elkapni viszont nem nehéz.

Nos, íme a Mr. Collins által készített fotó, amelyen jól megfigyelhető a kölyök kalamut hiúzhoz hasonlító alkata, világoszöld színe, és sötétszürke szemei:

Írta: Aletha White

Rutherforth büntetése

Ahogy egy előbbi cikkünkben említettük, most megtudhatják, hogy mi lett Lachenhof Rutherforth úr büntetése. Néhány tudósítónk jelen volt a tárgyaláson, tehát pontos leírást adhatunk önöknek a történtekről. Amint elkezdődött a tárgyalás, mindenki feszült figyelemmel követte az eseményeket, kivéve Mr. Rutherforthot. Ő szórakozottan üldögélt a terem közepén a Vádlottak székében és amikor kérdést intéztek hozzá, ő mosolyogva felelt. Sőt, mikor előhozták a vádat, semmi jelét nem mutatta, hogy tiltakozni akart volna. Így nyilatkozott a vád közzététele után:

- ,,Sajnos, semmi értelme nem lenne tagadnom a történteket. Igen, nyilatkoztam a mugli újságírók irányába a varázslények világáról. És azt is tudom, hogy csak is miattam lett ennyire népszerűek a mugli médiában saját fajom, illetve vérfarkasok."

Erre a bizottság tagjai nem reagáltak valami fényesen. A húsz perces szünet után kijelentették Mr. Rutherforth büntetését. Ami nem más, mint a karózás, az egyik leghatásosabb módszer amivel egy vámpírt el lehet pusztítani. Az elítélt a hír hallatán nem komolyodott el, hanem csak derűsen mosolyogva ezt mondta:

- „Úgyis elég sokat éltem már."

Mr. Rutherforth kivégzésének időpontját még nem tűzték ki, de amint megtudunk róla valamit, azonnal értesítjük önöket.

Írta: Reina Anderson

Vámpírmánia a mugliknál

Értesülést kaptunk, hogy néhány vámpír érdekes dolgokat tervelt. Mégpedig egy "rajongó tábort" szervezett a muglik körében. A varázstalan emberek újságait olvasva furcsa dolgokat vehetünk észre. Egyre több könyvet (tudományosat és regényeket is), "filmet" (mugli találmány) és egyéb érdeklődés felkeltő dolgot művelnek, középpontban a vámpírokkal. Egyik kollégánk, aki mugli származású nemrégiben beült egy bizonyos "mozi" nevezetű épületbe, hogy megvizsgálja mennyi hitelességet rejtenek a "filmek". Sajnálatos módon kiderült, hogy a muglik rendkívül informáltak a varázslények (főleg a vámpírok és vérfarkasok) tulajdonságait és szokásait tekintve. Amint megtudtuk, ez nem más hibája, mint Lachenhof Rutherforth úr (szül. 1465.) hatalmas nagy, tűhegyes fogakkal ellátott szájának közönhtően. Mivel Mr. Rutherforth úgy vélekedett, rendkívül mulatságos a muglik gyermeteg érdeklődése a varázslények iránt. A Mágiaügyi Minisztériumnak rengeteg papír munkát okozott evvel a lépésével. Értesüléseink szerint nem egy ötletüket elvetették már, de végül úgy döntöttek, hogy az lesz a legegyszerűbb, ha békén hagyják az egészet, hátha a muglik megunják és nem foglalkoznak többet a vámpírokkal. Az viszont bizonyos, hogy Mr. Rutherforth hatalmas nagy bajban van. A büntetéséről a következő cikkünkben hallhatnak.

Írta: Reina Anderson